Édes Anna

Dátum: 2015.10.06.

cseppek... 

(Baráth Attila fotóival)


Pálfi Ervin (a Tatárt, az Elekes Józsit, a Báthoryt, a Proletárt játszó színész):

P.E. egész nyáron nem csinált semmit. Színháztól mentes volt ez az időszak. Itt-ott gitározgatott, kitakarította a garázst, s egy mogyorós tortával ünnepelte meg harmincötödik születésnapját. Esténként, lefekvés előtt K.D. egyik regényét olvasgatta, az É.A.-t. „Vajon milyen lesz az adaptáció, milyen lesz a rendező elképzelése, örömteli lesz e maga az alkotás folyamata...” – ilyen gondolatokkal a fejében merült nehéz álomba a szúnyogriasztó szagával teli szobában.
P.E. kerékpárra ült, és izgatottan karikázott a város felé. Augusztus utolsó napja volt. Megérkezett a színházba, fellépcsőzött az olvasópróba helyszínére, amely a hőség végett olyan volt akár egy csirkekeltető. Elfoglalta helyét, s mikor belelapozott a szövegkönyvbe, hát volt mit látnia...
 

Pámer Csilla (a Tatárnét, a Katicát és a Stefit játszó színésznő):

 

Augusztus 31. Vége a nyárnak? Kezdjük a munkát. Édes Anna, Erős Pista... Katica, Tatárné, Stefi... Kevesen vagyunk sokan egy édesen keserű világban. Várjuk, nagyon várjuk, de mintha ez az egész már megtörtént volna, dezsavű. Valami ilyesmi jut eszembe. De csak most kezdtük, még most jön a  j a v a !

 

 

  

Vicei Natália (a Vizy Angélát játszó színésznő):

Lehet-e egy ember csak fekete vagy csak fehér? Élhet-e Vizyné a személyes tragédiája és boldogtalan élete nyújtotta alibi árnyékában? Egyáltalán alibit nyújthat-e számára mindez arra, amit és ahogyan tesz? Megúszhatja-e a csúfos véget? Bár ő nem erőszakos, látványos zsarnok, hanem kifinomult. Édes Anna története Vizyné által születhet meg. Olyan focimeccs ez a darab, ami minden szurkolót ugyanarra az oldalra állít. A nehézségeim szerepformálás szempontjából: megtalálni azt a játékot, ami nem érzelgős, de nem is átlátszóan kemény. A porcelánfinom, megtévesztő kegyetlenséget keresem. Minden néző érezheti úgy, hogy Vizyné gonosz. De Vizynének azt kell érezni, hogy helyesen cselekszik, igaza van, csak éppen a körülötte lévő világgal van baj. Bízom benne, hogy az előadás magába szippantja a nézőt azzal, hogy emberi lesz, emberekről szól, emberekhez beszél, még akkor is, ha fájdalmas lesz a felismerés: igen, emberek vagyunk, és ebbe a kategóriába még a Vizyné-félék is beletartoznak.
 

G. Erdélyi Hermina (az Édes Annát játszó színésznő):

Édes Anna szó szerint nem hitt a fülének, amikor meghallotta az őt játszó színésznő nevét... nem erre készült. A színésznő arcát fürkészte, s azt tapasztalta: a színésznő sem erre készült. Megpróbálta megfejteni az arckifejezését: az őszinte meglepettség mellett riadt hitetlenkedést látott, aztán egy halvány mosolyt, aztán megint kérdések özönét...
Nyár jött...meleg, kellemes, izgága nyár, a maga örömteli és szomorú fordulataival. Anna várt...
Augusztus 31-én Anna izgatottan jelent meg a próbateremben. Itt volt mindenki: Vizyék és Ficsorék, Moviszterék, Katica, Stefi és Etel, Báthory és Jancsi... itt volt az élet. Anna tétován elindult, majd leült az őt játszó színésznő mellé...
 

Mezei Zoltán (a Patikárius Jánost játszó színész):

Voltak olyan szerepek a pályámon, amelyek számomra valójában  önismereti gyakorlatok voltak.
Ilyen esetekben azzal, hogy belebújhatok valaki másnak a bőrébe egyszerre rátalálok a saját határaimra. Milyen nem vagyok és talan kellene, hogy legyek, és persze, hogy milyen vagyok és talán nem kellene, hogy legyek.
Érdekes és izgalamas játek ez és persze fájdalmas. Szembenézni a saját hülyeségeimmel, korlátaimmal nem mindig kellemes, de fölöttébb hasznos.
Tehát amikor megpróbálok megrajzolni valakit, aki nem én vagyok, másszóval "embert ábrazolni" - ahogy egy régi barátom mondaná -, jobb esetben rátalálok magamra, na és akkor leszek csak igazán megrémülve és elveszve attól, amit találtam. Így az alkotás során folyton gyötrődöm a között, amilyen vagyok, és amilyennek kellene lennem a szerepem szerint, és még egy kicsit bonyolít a helyzeten az a kép is, amit útközben sajat magamról találok, mert az nem mindig tetsző. Ez is egy ilyen szerep.
Hát kérem tiszta öröm és muzsika a színész élete, és ezt mi még élvezzük is.
 

Szilágyi Nándor (a Ficsort és a dr. Movisztert játszó színész):

Édes Anna gyilkolt.
Mi juttatta őt idáig?
A kenyéradó kegyetlensége?
A tehetetlenség?
A sors?
Mi kell, hogy végbemenjen az ember lelkében, hogy ezt megtegye?



 

 

 


 

  

1