A TÁRSULATRÓL

 

Szabadka Szerbia északi részén, a magyarországi országhatártól mindössze 2 km-re fekvő, 100.000-es lélekszámú, 40%-ban magyarok lakta város. A szabadkai első magyar színházi előadásról még 1816-ból származnak a feljegyzések, de magát a színház szecessziós épületét 38 évvel később, 1854-ben emelték. A színház egészen 2007-ig itt működött, azonban romos állapota miatt ekkor lebontották, és akkor azt ígérték, hogy öt éven belül, azaz 2012-ig infrastruktúráját tekintve egy korszerű és hatalmas új színházépület áll majd a színház tarsulatainak rendelkezésére. A munkálatok azóta sem fejeződtek be (2017-et írunk). Egyelőre csak a külső falak állnak. Az építkezés ideje alatt az előadásokat egy alternatív színpadon játsszák.

A volt Jugoszláv utódállamban, Szerbiában, egészen különleges hagyománya van a színháznak. A magyar kisebbség itt a nyugat-európai és a balkáni színház egy sajátságos ötvözetét képviseli, ezek esszenciális értékét kiaknázva megalkotta saját kifejezési formanyelvét, amelyben egyéni módon alkalmazza a zenét, a mozgást, a nyelvet, és a színház egyéb alkotóelemeit.

Ma a szabadkai Narodno pozorište – Narodno kazalište – Népszínház teátrumában párhuzamosan két együttes működik, a Szerb és a Magyar Társulat. Gazdaságilag egy egységhez tartoznak, ám színházi hagyományaik és művészeti profiljuk különböző és önálló, de természetesen tetten érhető az interkulturalitás kölcsönös és sajátságosan kreatív művészeti hatása.
 

A Magyar Társulatot 17 színész alkotja. Az együttesre jellemző a lendületes, expresszív és sajátságos kifejezőerő. Az előadásokban a társulat jellegzetes kreativitással ötvözi művészetté a régióra jellemző színházi szemléletet a kortárs nyugat-európai színházi szellemiséggel. A nagy színházi formák mellett különösképp izgalmas stúdió- illetve szobaszínházi előadások születnek itt olyan műhelymunka során, amely közös alkotóerőt feltételez minden művész részéről. Örömszínháznak nevezték ezeket az előadásokat, amelyek ritka színfoltjai a kortárs színháznak.

Szerbiai, magyarországi, szlovákiai, ukrajnai, horvátországi, boszniai és romániai művészekkel újszerű, egyedi és a kortárs színház szellemében megvalósuló előadásokat hoztak létre, amelyek túlmutatnak a regionális koncepción. A társulat repertoárján (az önállóan létrehozott szövegek és a klasszikusok mellett) igen kedveltek a kortárs színpadi szerzők szövegei.

A színház Magyar Társulata előadásaival igen jelentős belföldi és nemzetközi elismeréseket érdemelt ki. A társulat (magyarországi romániai, szlovákiai, szlovéniai és horvátországi vendégjátékok mellett) számos hazai és külföldi színházi fesztiválra meghívást kapott, ahol előadásaikat több szakmai elismeréssel jutalmazták.

 


 

1